Day XXIII - Death Valley, Las Vega$

Korán magunk mögött hagytuk primitív sátorhelyünket és rövidesen el is értük a Death Valley Nemzeti Park határát. A völgy nem véletlenül viseli a Halál Völgye nevet: itt mérték a Földön a legmelegebb hőmérsékletet (57 fok) és itt található a nyugati félteke legmélyebb pontja.

Rögtön a parkba való belépés után megálltunk a Mesquite Flat Sand Dunes-nél, ahol a homokdűnék előtt ki volt rakva egy tábla, ami az extrém hőmérsékletre figyelmeztet, és nem javasolja a reggel 10 utáni túrázást. Tovább is mentünk a Furnace Creek-nél lévő látogatóközponthoz (itt mérték a legmagasabb hőmérsékletet), de szerencsénkre ottjártunkkor ”csak” alig 40 fok fölötti volt a hőség (reggel 9-kor), de így is igen megterhelő volt kiszállni a látványosságoknál a légkondicionált autóból.

A látogatóközpont után megnéztük egy régi bórax bánya maradványait (a bórax a legértékesebb ásványkincs a völgyben), aztán egy nem tervezett kitérőt tettünk az Artist’s Palette-hez, ami egy nagy sziklán egymás mellett található különböző színű kőzetrétegekről kapta a nevét.  Ezután megnéztük az Ördög Golfpályáját, ami egy sós tó maradványa, és mindenhol érdekes formában megmaradt sókristályok borítják a hajdani medret. Zárásként elmentünk a Badwather Basinhez (a legmélyebb pont), aztán továbbindultunk Las Vegas felé.

Las Vegasban a Stripen lévő Excalibur Hotel & Casinoban szálltunk meg, ami a Strip olcsóbb hotelei közé tartozik. Délután játszottunk pár órát a kaszinóban, kipróbáltunk többfajta nyerőgépet, játszottunk a szerencsekeréken, rouletteztünk, blackjackeztünk; mindezeket persze több-kevesebb sikerrel.. Vencel rouletten nyert 100$-t, így ő könyvelhetett el egyedül komolyabb nyereményt. Marcinak egyáltalán nem ment a szerencsejáték, elég gyorsan elvesztette a szerencsejátékra tervezett összeget, nekem volt néhány kisebb-nagyobb nyereményem, de végül én is mínuszban zártam a napot.

Este elmentünk a belvárosba, az egyre népszerűbb Fremont Streetre, ahol az egész utcát befedték egy kijelzővel, amin épp The Doors koncertfelvételeket adtak. Az utca telivolt máshol szokatlan mutatványosokkal, utcai előadókkal (pl. Elvis hasonmások, topless lányok), és bónuszként még egy klipforgatásba is belebotlottunk. Az utca végén az egyik kaszinóban a hirdetés szerint szerdától szombatig Louie Anderson is fellép minden este 7-kor, de sajnos mi lekéstük és nem tudtunk még egy napot maradni, hogy megnézzük az előadását.

A Fremont Street után visszamentünk a hotelbe, majd végigsétáltunk a Stripen a híres Bellaggio-ig. Ahogy elsétáltunk a filmekből oly ismerős hotelek és kaszinók között, lépten-nyomon strip clubos és escort lányos szórólapokat osztogató emberekbe botlottunk. A séta után még egy kicsit tévéztünk a szobánkban, lenéztünk még a kaszinóba, aztán hajnalban nyugovóra tértünk.

Day XXII - Valahol Barstow környékén...

Délelőtt bejártuk a Joshua Tree National Park nevezetességeit, amiket szerencsére kocsival könnyen bejárhatóvá tettek a park kiépítésekor. A látogatóközpontban kapott térképet követve elmentünk a különleges Cholla kaktuszok élőhelyére, a Cholla Cactus Gardenbe (az oda vezető úton átfutott előttünk az úton egy kengyelfutó gyalogkakukk), aztán az Ocotillo Patch és a Skull Rock érintésével eljutottunk a Barker Damhez. A sivatagi környezetben itt volt a legnagyobb esély rá, hogy a helyi vadállomány képviselőivel találkozzunk, de a déli napsütésben és sivatagi hőségben csak Marci vállalkozott a gáthoz vezető túrára. Sajnos nem találkozott prérifarkassal, de legalább látott egy kígyót.

Visszatértekor továbbmentünk a park utolsó látványosságához, Keys Viewhoz, ami egy olyan kilátó, ahonnan több tíz mérföldre el lehet látni – már ha éppen a légminőség engedi, ugyanis a parkban az általában szélcsendes időben gyakran előfordul, hogy a levegő minősége annyira megromlik, hogy jelentősen csökken a látótávolság. A Keys View felé vezető úton átmentünk egy Joshua fa erdőn, amiről a park a nevét kapta. A Joshua fa nevével ellentétben valójában se nem fa, se nem kaktusz, és az egész világon egyedül itt található meg.

 A park után meglátogattuk Barstow-t, ami a Félelem és Reszketés Las Vegasban kultfilmből lehet ismerős. Fotózkodtunk egyet a táblánál, aztán folytattuk utunkat Death Valley felé. Kopár, hegyes tájon át vezetett az út, és már nem voltunk messze a céltól, amikor találtunk az út szélén egy ingyenes kempinget. Kezdett beesteledni és más tervünk nemigen volt, ezért felvertük a sátrunkat a kavicsos talajon. 

Day XXI - Six Flags Magic Mountain

Jól esett a városnézés utáni pihenés a Six Flagsben, amelynek Los Angelesi vidámparkjában van a legtöbb világrekorder hullámvasút. Először felültünk az X²-re, a világ egyetlen 5 dimenziós hullámvasútjára, a Tatsura, a leggyorsabb és legmagasabb ”repülő” hullámvasútra, a Full Throttle-re, ami a világ legnagyobb átfordulójával büszkélkedhet, Lex Luthor szabadesőtornyára (a legmagasabb a világon) és végül a Riddler’s Revenge-re, a világ legmagasabb és leggyorsabb álló hullámvasútjára.

A napot csak a hatalmas sorok árnyékolták be, amik mellett a San Franciscóiak eltörpültek. A legrövidebb is egy óra körül volt, az utolsó hullámvasútra pedig 2-2,5 órát vártunk (itt az is közrejátszott, hogy egy ideig a két kocsi közül az egyik műszaki hiba miatt üresen közlekedett). Este már nem mentünk vissza megszokott kempingünkbe, hanem elindultunk a Joshua Tree Nemzeti Parkhoz, ami kb. 120 mérföldre található Los Angelestől délre. 

Day XX - Los Angeles - városnézés

Reggel kinéztük a kempingben lévő légkondicionált lounge-ban az aznapi látványosságokat, aztán nyakunkba vettük a várost. Először a Warner Brothers VIP Studio Tour-on vettünk részt, ami elég drága volt, és ahelyett, hogy bemutatták volna a WB filmek kulisszáit, a legtöbb helyszín és díszlet, amit megmutattak a Gilmore Girls, Friends és Castle sorozatokhoz tartozott. A túra érintette azért az időszakos Batman és Harry Potter kiállításokat, a Big Bang Theory és az Ellen Degeneres Show stúdioit és a filmekben használt autók parkolóját.

A túra után elmentünk megnézni a híres Griffith obszervatóriumot, ahol az érdekes - és az alkotó végrendelete szerint ingyenes - kiállítások mellett ráláttunk egész Los Angelesre és a Hollywood feliratra is. 

Az obszervatórium után elmentünk a nem messze lévő Hollywood Walk of Fame-re, ahol végigsétáltunk a nagy tömeg és mutatványosok kavalkádjában a hollywoodi sztárok csillagai között. Sajnos időközben beesteledett, de azért még végigmentünk a Rodeo Driveon és a Sunset Boulevardon. Előbbin a legnagyobb divatmárkák méregdrága üzletei díszelegtek, utóbbin pedig a Los Angelesi elit villái, jobban mondva azok bejáratai látszottak. Este holtfáradtan érkeztünk meg a kempingbe, és gyors zuhanyzás után egyből le is feküdtünk aludni. 

Day XIX - Venice Beach

Délelőtt elmentünk bevásárolni, megebédeltünk, aztán elmentünk Los Angeles egyik legszebb partjára, a Venice Beach-re strandolni. Sajnos a varratok miatt Vencel nem mehetett be a vízbe, így ő a parton napozott, amíg mi fürödtünk. A víz itt sem volt valami meleg, csak huszonpár fokos lehetett, hínáros részek is voltak benne, de ennek ellenére élveztük a nagy hullámokat. Naplementéig maradtunk, aztán visszamentünk a kempingbe.

Day XVIII - A kórházi számla

Délelőtt elmentünk a kocsinkért, aminek már tényleg meg volt javítva a kipufogórendszere (-280$), és elmentünk a lábspecialistához, akihez előző este Vencelt beutalták. A magánpraxisán a kb 10 perces vizit 150 dollárba került, de ez csak aprópénz volt az előző napi költségekhez képest... 

A lábspecialista után beugrottunk a kórházba elintézni a pénzügyeket, ahol kiderült, hogy bár nem volt még kész a végleges számla, hogy a nagyjából ötperces mentőzés röpke 3000$-ba, a seb kitisztítása, két öltéssel való összevarrása újabb 2500-3000$-ba került, de szerencsére utazás előtt kötöttünk utasbiztosítást.

A kórház után felmentünk a legközelebbi autópályára, és meg sem álltunk a Los Angelestől 40-50 mérföldre lévő kempingünkig. Az oda vezető úton volt szerencsénk végig állni a péntek esti dugót a 12 sávos autópályán, de végül sikerült minimális időveszteség árán elérni a szálláshelyet.

Day XVII - A tüskés rája támadása

Reggel felkeltünk, próbáltuk kiélvezni a motel nyújtotta „luxusszolgáltatásokat”, de elég hamar eljött a checkout ideje, amikor is el kellett hagynunk a motelt. Első utunk egy szervizbe vezetett, ahol egész olcsón – mindössze 100 dollárért - megjavították a törést a kipufogórendszerben. Kicsit jobb hangulatban indultunk tovább, de nem sokkal azután, hogy felértünk az autópályára, éreztük, hogy valami még mindig nem stimmel: a füst ugyanúgy érezhető volt az utastérben a javítás után is.

Lehúztuk az ablakokat, hogy megelőzzük a szénmonoxid-mérgezést, és próbáltuk mindig a kinti friss levegőt belélegezni. Mindenképp el akartunk jutni Los Angeles közelébe, ahol úgy gondoltuk, hogy olcsóbbak a javítások, mint egy kis part menti városkában. Sikerült is mennünk kb 100-150 mérföldet, de egyre elviselhetetlenebb lett a füst, így ismét megálltunk egy városban, San Luis Obispo megyében. Itt a szervizben a szerelő azt mondta, hogy látja, hogy valami nem stimmel, de szét kell kapnia a motorteret, hogy megtalálja a hibát, és csak másnapra lesz vele kész. Konzultáltunk a biztosítóval, gyorsan elvittük a cuccainkat a part menti kempingünkbe és leadtuk a szervizben az autót.

Délután, hogy végre kicsit kipihenjük az előző napok fáradalmait, kimentünk a beachre, hogy úszhassunk végre egyet az óceánban. Ez nagyjából fél óráig tartott, amikor is Vencel kisántikált a partra és a lábából ömlött a vér… A vízimentő egyből odajött, hívott erősítést és végül egy mentőt is. Senki se tudta megmondani, hogy pontosan milyen állat ejtette a sebet, de azt valószínűsítették, hogy egy tüskés rája volt az; bár ilyen eset az egyik tapasztalt ranger szerint 20 éve nem fordult elő azon a partszakaszon. Micsoda szerencse.

A délutánt és az estét ketten a kórházban töltöttük, míg Marci visszament a kempingbe lerakni a cuccokat és előkeresni a biztosítós papírokat. Éjfél körül értünk vissza taxival a kempinghez, ahol gyorsan megettük a mekis kaját, amit Marci időközben a környékbeli McDonald’s-ból hozott, aztán lefeküdtünk aludni, bízva abban, hogy rosszabb már nemigen jöhet.