Day XVII - A tüskés rája támadása

Reggel felkeltünk, próbáltuk kiélvezni a motel nyújtotta „luxusszolgáltatásokat”, de elég hamar eljött a checkout ideje, amikor is el kellett hagynunk a motelt. Első utunk egy szervizbe vezetett, ahol egész olcsón – mindössze 100 dollárért - megjavították a törést a kipufogórendszerben. Kicsit jobb hangulatban indultunk tovább, de nem sokkal azután, hogy felértünk az autópályára, éreztük, hogy valami még mindig nem stimmel: a füst ugyanúgy érezhető volt az utastérben a javítás után is.

Lehúztuk az ablakokat, hogy megelőzzük a szénmonoxid-mérgezést, és próbáltuk mindig a kinti friss levegőt belélegezni. Mindenképp el akartunk jutni Los Angeles közelébe, ahol úgy gondoltuk, hogy olcsóbbak a javítások, mint egy kis part menti városkában. Sikerült is mennünk kb 100-150 mérföldet, de egyre elviselhetetlenebb lett a füst, így ismét megálltunk egy városban, San Luis Obispo megyében. Itt a szervizben a szerelő azt mondta, hogy látja, hogy valami nem stimmel, de szét kell kapnia a motorteret, hogy megtalálja a hibát, és csak másnapra lesz vele kész. Konzultáltunk a biztosítóval, gyorsan elvittük a cuccainkat a part menti kempingünkbe és leadtuk a szervizben az autót.

Délután, hogy végre kicsit kipihenjük az előző napok fáradalmait, kimentünk a beachre, hogy úszhassunk végre egyet az óceánban. Ez nagyjából fél óráig tartott, amikor is Vencel kisántikált a partra és a lábából ömlött a vér… A vízimentő egyből odajött, hívott erősítést és végül egy mentőt is. Senki se tudta megmondani, hogy pontosan milyen állat ejtette a sebet, de azt valószínűsítették, hogy egy tüskés rája volt az; bár ilyen eset az egyik tapasztalt ranger szerint 20 éve nem fordult elő azon a partszakaszon. Micsoda szerencse.

A délutánt és az estét ketten a kórházban töltöttük, míg Marci visszament a kempingbe lerakni a cuccokat és előkeresni a biztosítós papírokat. Éjfél körül értünk vissza taxival a kempinghez, ahol gyorsan megettük a mekis kaját, amit Marci időközben a környékbeli McDonald’s-ból hozott, aztán lefeküdtünk aludni, bízva abban, hogy rosszabb már nemigen jöhet.