Day XXIII - Death Valley, Las Vega$

Korán magunk mögött hagytuk primitív sátorhelyünket és rövidesen el is értük a Death Valley Nemzeti Park határát. A völgy nem véletlenül viseli a Halál Völgye nevet: itt mérték a Földön a legmelegebb hőmérsékletet (57 fok) és itt található a nyugati félteke legmélyebb pontja.

Rögtön a parkba való belépés után megálltunk a Mesquite Flat Sand Dunes-nél, ahol a homokdűnék előtt ki volt rakva egy tábla, ami az extrém hőmérsékletre figyelmeztet, és nem javasolja a reggel 10 utáni túrázást. Tovább is mentünk a Furnace Creek-nél lévő látogatóközponthoz (itt mérték a legmagasabb hőmérsékletet), de szerencsénkre ottjártunkkor ”csak” alig 40 fok fölötti volt a hőség (reggel 9-kor), de így is igen megterhelő volt kiszállni a látványosságoknál a légkondicionált autóból.

A látogatóközpont után megnéztük egy régi bórax bánya maradványait (a bórax a legértékesebb ásványkincs a völgyben), aztán egy nem tervezett kitérőt tettünk az Artist’s Palette-hez, ami egy nagy sziklán egymás mellett található különböző színű kőzetrétegekről kapta a nevét.  Ezután megnéztük az Ördög Golfpályáját, ami egy sós tó maradványa, és mindenhol érdekes formában megmaradt sókristályok borítják a hajdani medret. Zárásként elmentünk a Badwather Basinhez (a legmélyebb pont), aztán továbbindultunk Las Vegas felé.

Las Vegasban a Stripen lévő Excalibur Hotel & Casinoban szálltunk meg, ami a Strip olcsóbb hotelei közé tartozik. Délután játszottunk pár órát a kaszinóban, kipróbáltunk többfajta nyerőgépet, játszottunk a szerencsekeréken, rouletteztünk, blackjackeztünk; mindezeket persze több-kevesebb sikerrel.. Vencel rouletten nyert 100$-t, így ő könyvelhetett el egyedül komolyabb nyereményt. Marcinak egyáltalán nem ment a szerencsejáték, elég gyorsan elvesztette a szerencsejátékra tervezett összeget, nekem volt néhány kisebb-nagyobb nyereményem, de végül én is mínuszban zártam a napot.

Este elmentünk a belvárosba, az egyre népszerűbb Fremont Streetre, ahol az egész utcát befedték egy kijelzővel, amin épp The Doors koncertfelvételeket adtak. Az utca telivolt máshol szokatlan mutatványosokkal, utcai előadókkal (pl. Elvis hasonmások, topless lányok), és bónuszként még egy klipforgatásba is belebotlottunk. Az utca végén az egyik kaszinóban a hirdetés szerint szerdától szombatig Louie Anderson is fellép minden este 7-kor, de sajnos mi lekéstük és nem tudtunk még egy napot maradni, hogy megnézzük az előadását.

A Fremont Street után visszamentünk a hotelbe, majd végigsétáltunk a Stripen a híres Bellaggio-ig. Ahogy elsétáltunk a filmekből oly ismerős hotelek és kaszinók között, lépten-nyomon strip clubos és escort lányos szórólapokat osztogató emberekbe botlottunk. A séta után még egy kicsit tévéztünk a szobánkban, lenéztünk még a kaszinóba, aztán hajnalban nyugovóra tértünk.