Reggel felkelés és pakolás után egyből nekivágtunk az aznapi
etapnak, és jópár órán át mentünk délnek a 101-es úton. Út közben megálltunk egy szimpatikus BBQ büfénél, ahol isteni baconbe tekert és krémsajttal töltött jalapenot ettünk. Délután 5-6 fele értük
el Oregon Dunest, ahol a nemzeti parkban kialakított kempingben szálltunk meg.
A kemping egy erdőben volt, de a sátrunktól csak pár perc sétára voltak az oregoni homokdűnék, amik méltán híresek és tényleg megérdemlik, hogy nemzeti parkot tartsanak fenn a védelmükért. A dűnékre nagyon kimerítő és lassú volt felmászni, de megérte, mert a csúcsra felérve teljesen sivatagi táj tárult elénk: homodűnék ameddig a szem ellát. Dobáltunk párat a focilabdánkkal, fényképezkedtünk (a finom homok majdnem tönkre is tette a fényképezőgépet), aztán visszasétáltunk a táborba, ahol ráérősen lezuhanyoztunk, vacsorát főztünk és nyugovóra tértünk.
A kemping egy erdőben volt, de a sátrunktól csak pár perc sétára voltak az oregoni homokdűnék, amik méltán híresek és tényleg megérdemlik, hogy nemzeti parkot tartsanak fenn a védelmükért. A dűnékre nagyon kimerítő és lassú volt felmászni, de megérte, mert a csúcsra felérve teljesen sivatagi táj tárult elénk: homodűnék ameddig a szem ellát. Dobáltunk párat a focilabdánkkal, fényképezkedtünk (a finom homok majdnem tönkre is tette a fényképezőgépet), aztán visszasétáltunk a táborba, ahol ráérősen lezuhanyoztunk, vacsorát főztünk és nyugovóra tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése